Most, másfél héttel a Nike Budapest félmaraton után kezdek magamhoz térni futásilag. És egy régi ambíciómat is valóra váltom: blogot fogok írni, főleg futásról, futáshoz kapcsolódó témákról, de másról is, ami eszembe jut.
A félmaraton (nekem a 4ik félmaratonom, de még így is abszolút kezdőnek érzem magam) brutális volt, mivel 32-33 fok volt (rakparton, árnyék nélkül, aszfalt miatt kb 40nek tűnt). Ráadásul az első frissítőnél, 5km körül elfogyott a víz, így nem tudtunk inni futótársammal, Bakpaker-el. 10 km körül pedig kezdet elfogyni az energiám, onnantól kezdve küzdelem volt minden lépés. Sokszor meg kellett állni gyalogolni, meg minden itatóállomásnál 2-3 pohár vizet öntöttem magamra, hogy hűtsem magam. Nagy nehezen végül bevonszoltam magam a célig, de nem volt nagy öröm, nagyon kimerültem és kiszáradtam, meg egy kis napszúrást is benyalhattam, a verseny után egész nap feküdtem, alig volt energiám felkelni.
De ma mindenképpen el kellene mennem egy kis átmozgatásra, mondjuk egy laza 5,5kmre, a Rákos patak partjára, az új New Balance cipőmben (amit a félmaraton lefutásának örömére vettem).
