Múlt hétvégén sikeresen lefutottuk kis futó társaságunkkal a siófoki Balaton Maraton 2/3 maratoni számát. A csípős hideg és az előző este "szénhidrát vacsora" során elfogyasztott folyékony szénhidrát miatt egy picit tartottam a versenytől, amely 2x7 kilóméteres távot jelentett.
Miután elindult a verseny, az első kilométer után azt éreztem, hogy ez nagyon nem fog menni. Elkövettem ugyanis azt a nagy (és amatőr) hibát, hogy olyan cipőben futottam, ami régen volt a lábamon (téli cipő lévén kb.március óta nem hordtam), így mind a talpam, mind a vádlim üvöltött a meglepő új terhelés ellen. A 4-5 kmre azért helyrejött a dolog, bár nem volt tökéletes az érzés. A második körben már sokkal jobban éreztem magam és az utolsó 3,5km-t egészen gyors tempóban tudtam futni, olyan "flow" érzésem volt, ami ritkán, de előfordul a futásaim során. Az erős hajrával sikerült megvernem a 2 évvel ezelőtti időmet, majdnem 2 perccel, így 1:33:55 alatt teljesítettem a 14 km. Ez sokaknak nem tűnik kiemelkedő eredménynek, nekem is volt már jobb, gyorsabb futásom, de azért büszke vagyok, mert rosszabbra számítottam és szezonzárásként ez is szép eredmény. De leginkább annak örülök, hogy a sikertelen és demotiváló félmaraton után ismét javítottam egy korábbi futásomon, eltüntetve az ezzel kapcsolatos negatív érzéseket és hangulatokat.
Ezen a héten nem futok, de a jövő héten ismét elkezdek lazán futni, december közepétől pedig elkezdem a felkészülést a bécsi félmaratonra....
