Menjünk vissza az időben pár évet 2008 őszére. Ekkor már évek óta nem dohányoztam, próbáltam egészségesen étkezni (több-kevesebb sikerrel) és hébe hóba sportoltam is, vagy fallabdát, vagy konditeremben erősítő edzést. A futásról azt gondoltam, hogy biztos jó sport, hiszen több barátom is űzi, de valahogy nem nekem való. Unalmas, monoton, meg hát 200méter után már kiköpöm úgyis a tüdőmet. Aztán találkoztam egy olasz barátommal, aki a rossz térde és a túlsúlya ellenére triatlonokat teljesít (nem ironman, persze, de sprint és olimpiai távon). Ha neki megy, nekem is menni kell.
Vettem magamra egy pólót, egy pamut pulcsit és melegítőt és egy kabátot és elindultam edzeni. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyire kemény srác vagyok (-5 fok volt). Nagy lelkesen elindultam. Kb 1,5 perc futás után meg kellett állnom lihegni, újra nekilódultam aztán 2 perc után ismét lihegés. Így ment ez kb fél órát. azért kb. 3 km-t azért teljesítettem. Elkezdtem viszont az interneten keresni egy megfelelő edzéstervet, amivel el tudok kezdeni futni anélkül, hogy lesérüljek percek alatt. Mivel podcasteket is hallgattam futás témában, ott többen ajánlották a "Couch to 5 K" ("kanapétól az 5kilóméterig") programot . Ez egy 8 hetes edzésterv, heti 3 edzéssel. Indul egy sok gyaloglás-kevés futás nappal, majd szép fokozatosan növeli a futás arányát és csökkenti a gyaloglásét. Én 8 hét helyett mondjuk 11 hét alatt értem el az 5 km-t (egyben futva), de a program szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki most kezdene el futni. http://www.c25k.com/
Ami a legfontosabb, hogy kezdtem elhinni, hogy a futás akár nekem is való lehet, hogy meg tudom csinálni.
Folyt köv.
