Futószalag -Futás télen nyáron

Elkezdtem sok kihagyás után az áprilisi bécsi félmaratonra az edzést. 7,5 km, laza tempoban, kint. Próbálok minél többet kint edzeni, mert egyrészt élvezhetőbb, másrészt a futópad kevésbé készít fel a versenyre.

Februárban főleg csak a megtett kilométerekre fogok törekedni, sebesség kevésbé lesz fontos, márciustól viszont tempo és intervalokat is kellene futnom, hogy tudjak javítani a korábbi bécsi eredményemen. Ha valakinek van jó kezdő sebességnövelő edzésterve, linkelje be, nagyon hálás lennék.

Addig is heti 1x keresztedzést is tervezek, ma pl. próbálok lejutni Spinningre. Meglátjuk, sikerül-e

Hetek óta nem tudok futni rendesen, még mindig fáj a talpam (sarok és lábboltozat közötti részen). nem tudom miért alakult ki, masszírozom és nyújtom minden nap, de nem nagyon javul.

de addig is valahogyan fenn kellene tartani az edzettséget, valahogyan. na de hogyan???

több ötletem is támadt ezügyben:

-konditeremben kardio edzés. Ezt már el is kezdtem, leginkább a sífutás mozdulatait utánzó "elliptikus" gépen. ez hasonló mozgást nyújt, mint a futás, viszont nem terheli az ízületeket. Viszont nagyon unalmas, még a gépen lévő TV- vel együtt is... De legalább átmozgat, megizzaszt. úgyhogy ezt továbbra is csinálnom kell

-Spinning. Azaz vezetett, zenés terembiciklizés. Még sosem voltam spinning órán, de a héten el fogok menni, kipróbálni. remélem meglesz hozzá az állóképességem, mert elég kemény edzésnek tűnik.....

-úszás. nagyon jó átmozgató sport és kíméli az ízületeket. De rá kell készülni, hideg van és nagyon unalmas. Vettem egy vízálló mp3 tartót és vízálló fülhallgatókat. eddig nem nagyon működött, kicsúszott a fülemből állandóan a fülhallgató. most kicseréltem a hallgató fejét, remélem így jó lesz. Mellúszáshoz egyébként jobb ez az eszköz, mint gyorshoz...

Remélem január közepén visszatérhetek a futáshoz (fokozatosan, persze), mert áprilisban félmaraton, amit nem akarok kihagyni....

a balaton 1/3 maraton óta fáj a jobb talpam, a sarok és a lábboltozat között. pihentettem, reméltem, elmúlik. Vasárnap elmentem reggel egy laza 4 kmre, az utolsó km-en már fájt a talpam, nem javult semmit. Ráadásul valahol megfáztam, de nagyon, úgyhogy most itthonról dolgozgatok és pihenek, semmi futás, semmi mozgás.

Ufff.

Múlt hétvégén sikeresen lefutottuk kis futó társaságunkkal a siófoki Balaton Maraton 2/3 maratoni számát. A csípős hideg és az előző este "szénhidrát vacsora" során elfogyasztott folyékony szénhidrát miatt egy picit tartottam a versenytől, amely 2x7 kilóméteres távot jelentett.

Miután elindult a verseny, az első kilométer után azt éreztem, hogy ez nagyon nem fog menni. Elkövettem ugyanis azt a nagy (és amatőr) hibát, hogy olyan cipőben futottam, ami régen volt a lábamon (téli cipő lévén kb.március óta nem hordtam), így mind a talpam, mind a vádlim üvöltött a meglepő új terhelés ellen. A 4-5 kmre azért helyrejött a dolog, bár nem volt tökéletes az érzés. A második körben már sokkal jobban éreztem magam és az utolsó 3,5km-t egészen gyors tempóban tudtam futni, olyan "flow" érzésem volt, ami ritkán, de előfordul a futásaim során. Az erős hajrával sikerült megvernem a 2 évvel ezelőtti időmet, majdnem 2 perccel, így 1:33:55 alatt teljesítettem a 14 km. Ez sokaknak nem tűnik kiemelkedő eredménynek, nekem is volt már jobb, gyorsabb futásom, de azért büszke vagyok, mert rosszabbra számítottam és szezonzárásként ez is szép eredmény. De leginkább annak örülök, hogy a sikertelen és demotiváló félmaraton után ismét javítottam egy korábbi futásomon, eltüntetve az ezzel kapcsolatos negatív érzéseket és hangulatokat.

Ezen a héten nem futok, de  a jövő héten ismét elkezdek lazán futni, december közepétől pedig elkezdem a felkészülést a bécsi félmaratonra....

 Nem nagyon van mostanában kedvem futni, vagy ha mégis levonszolom magam, akkor csak pár kilómétert futok. Ez gyakorlatilag a félmaraton óta így van. Valahogyan fel kellene szívni magam p, de egyelőre nem nagyon megy. Próbáltam lelkesítő futópodcasteket hallgatni, nem sokat segített. Próbáltam mindenféle zenét, az se használt nagyon.  Pedig általában élvezem a futást, főleg a lassú, laza tempót.

A hosszú hétvégén is kimaradt a futás, így lassan 1 hete nem futottam....

Zene? Igen, sokszor jó a zene, pláne ha a zene ritmusa illeszkedik a futás ritmusához, vagy az ember hangulatához. Én kifejezetten szeretem a Nicklebacket, az Eminemet, Joe Satrianit, a Guns'n'Roses-t, de időnként akár Snoop, vagy David Guetta is jó. A levezetéshez meg Leonard Cohen vagy Frank Sinatra is kíváló!

Podcastek

Sokak első kérdése, hogy mi is az a podcast. A podcast olyasmi, mint egy internetes rádióadás. Szinte bármilyen témában találtok podcasteket, a futástól kezdve a művészetekig, a pénzügyektől kezdve a marketingig mindenről készül podcast, persze többnyire angolul. A kedvenceim:

Phedippidations (futásról)

Freakonomics (gazdaságról)

Hard Core History (történelem)

Jogtunes Indie (futáshoz ütemezett zene)

Internet Business Mastery (online üzleti magazin)

 De ezeken kívül sok másik podcastet is hallgatok, több kevesebb gyakorisággal, hangulattól és pillanatnyi érdeklődéstől függően.

Hangoskönyv

A leggyakrabban hangoskönyvet szoktam hallgatni futás közben (és vezetés közben is). Itt gyakorlatilag korlátlan a választék, angol és magyar nyelven is. Leginkább regényeket szoktam "olvasni" így, pl. Márai, John Grisham, Updike, Steinbeck, stb. Időnként szakmai könyveket is hallgatok, de azt ritkábban, a futás pont arról szól, hogy az ember kikapcsol és másra gondol, mint egyébként, napközben.A lényeg, hogy lekössön, hogy általa jobban teljen az idő.

Ti szoktatok zenét hallgatni futás közben? Esetleg hangoskönyvet?

Sokat gondolkodtam azon, hogy jobb-e egyedül futni, vagy inkább nagyobb társasággal, esetleg 1-2 edzőpartnerrel élvezhetőbb és motiválóbb a futás.

Nézzük az érveket. Ha egyedül futok, akkor megyek le amikor én szeretnék, illetve amikor tudok. Ez előny és hátrány is, mert könnyen le  tudom magam beszélni a futásról, ugyanakkor rugalmasan alakítom ki a programomat, nem kell mondjuk egy elhúzódó meeting miatt aggódnom.Ha egyedül futok, a saját tempómat futom, ami lehet gyors is meg lassú is, mikor hogy érzem. Ha egyedól futok, tudok zenét vagy hangoskönyvet, netán Podcastet hallgatni, amivel könnyebben múlik az idő.

Ha csapattal fut az ember, akkor viszont a fenti előnyök nincsenek, ezzel szemben viszont motiválja az embert a másik jelenléte, a közös futás élménye. Egy közös futást az ember nem szívesen mond le, mert a másik embert nem akarja cserbenhagyni, meg nem akar "puhánynak" vagy lustának tűnni.... Ha nem tempo-t vagy intervallt fut az ember, akkor még beszélgetni is lehet futás közben, ami szintén jó. A közös futás egyfajta "számonkérés" is, az edzéstervet nem lehet így elsunnyogni, elhalasztani a futásokat. Mostanában indult el a környékemen a Rákos patak parti futók közössége, facebookon, ahol meg lehet osztani és vitatni a futás körüli témákat, de szerveződött már több közös futás, nemrég például "Dagadt Köcsög, alias Gergő jóvoltából (Erről Blogbejegyzés itt: link)

Az esetek többségében én közösségben, vagy futótárssal futnék legszívesebben, de vannak olyan napok, amikor jó egyedül futni, akár egy izgalmas hangoskönyv miatt vagy szimplán csak egy stresszes nap utáni levezetésként. 

A rendszeres futás bevezetésével úgy gondoltam, eljött az idő, hogy egy versenyen is megnézzem, mit tudok. Nézegettem a versenyeket interneten és megakadt a szemem a Vivicitta versenyen, azon belül is a Midicitta távon. Hű, ez 6,5 km, jó lesz, annyit ugyan még sosem futottam azelőtt, de 5km-t igen, az a 1,5 km csak megy majd valahogyan.

Büszkén elrobogtam a BSI-be. Nevezési lap + pénz odaad, nevezés visszakap.

El is jött a nagy nap, a Margitszigetre kimentünk párommal jó korán, kb, másfél órával a verseny kezdése előtt.Sokan voltak már ekkor, mindenki annyival fittebbnek és "futósabbnak" tűnt, hogy elgondolkodtam, jó helyen járok-e....

Felsorakoztunk a rajthoz. Ekkor már kb. 170es pulzusom volt, a versenydrukk nagyon pumpált bennem.... Elindultunk és sikerült elkövetnem minden kezdő futó alaphibáját: túl gyorsan indultam. Nincs mentségem, sokan figyelmeztettek rá, hogy lassan az indulásnál, inkább később gyorsulni. A lényeg, a táv felénél bele kellett gyalogolnom párszor, mert kifogytam a szuflából.Végül 41:56alatt sikerült a 6,5km-t teljesíteni, ami 6:27es átlagnak felel meg. Visszanézve nem túl gyors, de akkor nagyon büszke voltam magamra, sikerült az első versenyemet lefutnom. Persze másnap az izomláz kemény volt, de azt is "harcban szerzett hősies sérülésnek" fogtam fel..... Jöhetett ezután a maraton, az Ironman, stb... :-))

Sikerült végre egy jót (és jólesőt) futni. Ez a félmaraton óta nem nagyon sikerült, se kedvem, se motivációm se igazából energiám nem volt futni. Párszor elvonszoltam magam, de csak 3-4 kilóméterekre és az is szenvedés volt.

A mostani hétvége se indult futás szempontból ideálisan. Pénteken érettségi találkozóm volt (hiúságból nem írom most meg, hányadik) és a sok régen látott baráttal és osztálytárssal kicsit több sört ittam, mint kellett volna. Szombati futás kizárva...

De vasárnap délutánra sikerült összeszednem magam és volt is kedvem futni. Elmentem tehát egy lazának induló, de ahhoz képes egész kemény 6 km-re, a rákos patak partjára, Zuglóba. Jó meleg volt, 28-29 fok, napsütés. Sokan futottak akkor, de még többen sétálgattak, gyereket toltak vagy kutyát sétáltattak. Nagyon barátságos és nyugodt látvány volt (kivétel a néhány helyen otthagyott kutyapiszok, ami mindig fel tud bosszantani. Van kirakva zacskó és külön erre kuka. Olyan nagy kérés, a békés együttélés érdekében felszedni a kutya piszkát? Hihetetlen, hogy 2011ben ez még mindig kérdés és nem alap).

Végül 6.03km lett, 6:21es kilométer átlaggal.

Menjünk vissza az időben pár évet 2008 őszére. Ekkor már évek óta nem dohányoztam, próbáltam egészségesen étkezni (több-kevesebb sikerrel) és hébe hóba sportoltam is, vagy fallabdát, vagy konditeremben erősítő edzést. A futásról azt gondoltam, hogy biztos jó sport, hiszen több barátom is űzi, de valahogy nem nekem való. Unalmas, monoton, meg hát 200méter után már kiköpöm úgyis a tüdőmet. Aztán találkoztam egy olasz barátommal, aki a rossz térde és a túlsúlya ellenére triatlonokat teljesít (nem ironman, persze, de sprint és olimpiai távon). Ha neki megy, nekem is menni kell.

Vettem magamra egy pólót, egy pamut pulcsit és melegítőt és egy kabátot és elindultam edzeni. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyire kemény srác vagyok (-5 fok volt). Nagy lelkesen elindultam. Kb 1,5 perc futás után meg kellett állnom lihegni, újra nekilódultam aztán 2 perc után ismét lihegés. Így ment ez kb fél órát. azért kb. 3 km-t azért teljesítettem. Elkezdtem viszont az interneten keresni egy megfelelő edzéstervet, amivel el tudok kezdeni futni anélkül, hogy lesérüljek percek alatt. Mivel podcasteket  is hallgattam futás témában, ott többen ajánlották a "Couch to 5 K" ("kanapétól az 5kilóméterig") programot  . Ez egy 8 hetes edzésterv, heti 3 edzéssel. Indul egy sok gyaloglás-kevés futás nappal, majd szép fokozatosan növeli a futás arányát és csökkenti a gyaloglásét. Én 8 hét helyett mondjuk 11 hét alatt értem el az 5 km-t (egyben futva), de a program szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki most kezdene el futni. http://www.c25k.com/

Ami a legfontosabb, hogy kezdtem elhinni, hogy a futás akár nekem is való lehet, hogy meg tudom csinálni.

Folyt köv.

Most, másfél héttel a Nike Budapest félmaraton után kezdek magamhoz térni futásilag. És egy régi ambíciómat is valóra váltom: blogot fogok írni, főleg futásról, futáshoz kapcsolódó témákról, de másról is, ami eszembe jut.

A félmaraton (nekem a 4ik félmaratonom, de még így is abszolút kezdőnek érzem magam) brutális volt, mivel 32-33 fok volt (rakparton, árnyék nélkül, aszfalt miatt kb 40nek tűnt). Ráadásul az első frissítőnél, 5km körül elfogyott a víz, így nem tudtunk inni futótársammal, Bakpaker-el. 10 km körül pedig kezdet elfogyni az energiám, onnantól kezdve küzdelem volt minden lépés. Sokszor meg kellett állni gyalogolni, meg minden itatóállomásnál 2-3 pohár vizet öntöttem magamra, hogy hűtsem magam. Nagy nehezen végül bevonszoltam magam a célig, de nem volt nagy öröm, nagyon kimerültem és kiszáradtam, meg egy kis napszúrást is benyalhattam, a verseny után egész nap feküdtem, alig volt energiám felkelni.

De ma mindenképpen el kellene mennem egy kis átmozgatásra, mondjuk egy laza 5,5kmre, a Rákos patak partjára, az új New Balance cipőmben (amit a félmaraton lefutásának örömére vettem).